huszonnyolcadik fejezet
– Gabe, át kell szaladnom ezekkel a papírokkal Johnhoz, hogy át tudja nézni, mielőtt elindulnánk Párizsba. Ha már ott vagyok, elhozom tőle a marketingterveket is. Aztán hoznék valamit ebédre, ehetnénk ma itt az irodában.
Gabe felpillantott. Mia ott állt az asztala mellett, és kérdőn nézett le rá. Megnézte az óráját. Valóban, már el is múlt a rendes ebédidő. De reggel óta feszített tempóban dolgoztak, hogy előkészítsék a párizsi tárgyalásokat.
Egy része legszívesebben ki sem engedte volna Miát az irodából, hogy mindig lássa, és bármikor megérinthesse. Arra gondolt, hogy inkább hozatna valaki mással ebédet, de ellenállt a kísértésnek. Még most sem tudott betelni vele, miután együtt töltötték az egész hétvégét és kifulladásig szeretkeztek.
– Rendben, de ne menj messzire! A sarki szendvicses pont jó. Tudod, mit szeretek.
Mia sejtelmesen mosolygott a megjegyzésén. Pontosan tudta, mit szeret, és mire vágyik. De ha most nem indul el, már nem sokáig tudja fékezni magát…
– Menj – mondta neki lágyan, de a hangjában ott bujkált az elfojtott vágyakozás.
– Ha még egy percig így nézel rám, sosem jutunk el Párizsba.
Mia gyöngyöző nevetése betöltötte az irodát, majd megfordult, és kisétált.
Egy másodpercre rátört a pánik, miután Mia becsukta maga mögött az ajtót, és egyedül maradt az irodában.
Nem volt az igazi, ha Mia nem volt mellette, ugyanabban a légtérben. Olyan érzése volt, mint amikor hirtelen beborul az ég egy derűs napon.
Megpróbált az előtte heverő iratokba mélyedni, és nem az óráját bámulni, míg Mia vissza nem jön.
Az irodai telefonja berregett, és elhúzta a száját, hogy megzavarták.
– Mi az, Eleanor?
– Uram, Mrs. Hamilton van itt. Lisa Hamilton. Gabe hangosan kifújta a levegőt és behunyta a szemét. Ne most, az isten szerelmére! Megőrült az egész világ? Az apja az anyját készíti ki, most meg Lisa ólálkodik megint körülötte. Már legutóbb is világosan az értésére adta, hogy nem akarja többé látni, és esze ágában sincs kibékülni vele. Talán mégsem mondta elég meggyőzően.
– Küldje be – morogta. Kész volt a lehető leghatározottabban elküldeni őt a büdös francba, hogy ezúttal véletlenül se érthesse félre. Egy perccel később kinyílt az ajtó és besétált rajta Lisa, tökéletes sminkben, hibátlan eleganciával. De hát mindig is kifogástalan volt a megjelenése, és értett hozzá, hogyan adja elő magát.
Összehúzta a szemöldökét, amikor megpillantotta kezén a jegygyűrűt. Mélységes undorral töltötte el, hogy viszontlátja annak bizonyítékát, hogy ez a nőszemély valaha az övé volt.
– Beszélnünk kell, Gabe – jelentette be Lisa, majd meg sem várva, hogy hellyel kínálja, vagy esetleg rögtön kidobja az irodájából, letelepedett az íróasztalával szembeni székre.
– Nincs miről beszélnünk – felelte ridegen.
Lisa értetlenkedve nézett rá, ekkor mutatva először valami érzelemféleséget.
– Mit tegyek, Gabe? Meddig könyörögjek még neked? Mondd meg, és essünk túl rajta, hogy továbbléphessünk.
Gabe türelemre intette magát, és várt egy percet, hogy lehiggadjon, nehogy túl otrombán válaszoljon. Ez a nő átverte őt és bemocskolta. De még mindig nem értette, miért.
– Nem tehetsz, és nem mondhatsz semmit, amitől meggondolnám magam – mondta lassan, tagoltan.
– Köztünk mindennek vége, Lisa. Ez a te döntésed volt. Te váltál el tőlem, nem én tőled.
Lisa lebiggyesztette az ajkát és drámai mozdulattal kitörölt a szeméből egy nem létező könnycseppet.
– Tudom, hogy szörnyen megbántottalak. Úgy sajnálom, Gabe! Bolond voltam. De még mindig szeretjük egymást! Kár lenne, ha meg sem próbálnánk újra. Boldoggá tehetnélek, ahogy régen is. Most is képes vagyok rá. Gabe már közel járt ahhoz, hogy elveszítse a fejét, de igyekezett megválogatni a szavait.
– Én nem szeretlek – bökte ki őszintén. Lisa pislogott, és ezúttal nem kellett eljátszania, hogy bepárásodott a szeme.
– Nem hiszek neked – mondta mézes-mázosán. Gabe felsóhajtott.
– Nem érdekel, mit hiszel. Ez már nem az én gondom. Ami köztünk volt, már a múlté, maradjunk ennyiben. Ne csináld ezt magaddal, de velem se. Dolgoznom kell, és nem tudok így koncentrálni, ha folyton félbeszakítasz.
– Mit szólsz egy pulykás szendvicshez? – toppant be Mia az irodába, kezében két papírzacskóval. Lemerevedett, és majdnem leesett az álla, amikor megpillantotta Lisát, Gabe íróasztalával szemben ülve.
– Ó, elnézést – jegyezte meg sután, aztán gyorsan kifordult az irodából és eliszkolt.
Gabe az ajkába harapott, hogy ne kiáltson utána, hogy visszarendelje. Az istenit, azt akarta, hogy Lisa tűnjön el, nem pedig Mia!
Amikor visszafordult Lisához, látta a szemében felcsillanni a felismerést.
– Ő az, ugye? – kérdezte vádlón. Felállt, és ökölbe szorított kezét a csípőjére tette.
– Mindig is ő volt az! Láttam, hogy néztél rá, már akkor is, amikor még házasok voltunk. Nem vagyok vak! De ő Jace kishúga, és azt hittem, csak a fiatalsága miatt bolondulsz érte. Jesszus, már akkor is kívántad, nem igaz, te perverz szemétláda? Szerelmes vagy belé? Gabe felállt, és kirobbant belőle a düh.
– Elég, Lisa! Egy szót se többet! Mia nekem dolgozik. Csak bolondot csinálsz magadból.
Lisa gúnyosan mosolygott.
– Valld be, hogy sosem volt esélyem nálad, nem igaz, Gabe? Akkor sem maradtál volna mellettem, ha én nem hagylak el.
– Ebben tévedsz – felelte Gabe nyersen.
– Hűséges voltam hozzád, és mindig is hűséges maradtam volna. Számomra fontos volt a házasságunk. Kár, hogy számodra nem.
– Ne áltasd magad, Gabe. Láttam, hogy bámultad, és hogy néztél rá most is. Nem tudom, van-e róla fogalma a kicsikének, mibe ment bele. Talán figyelmeztetnem kellene.
Gabe megkerülte az íróasztalt. Már képtelen volt uralkodni magán.
– Ha egyszer is megpróbálsz a közelébe menni, Lisa, tönkreteszlek. Búcsút mondhatsz a pénznek,
amit még kapsz tőlem. Egyetlen percig sem fogok habozni,
sem bánkódni emiatt. Rideg, számító ribanc vagy. Mia ezerszer többet ér nálad.
És ha tőlem nem is tartasz, akkor majd nézd meg magad, ha Jace megtudja, mit
tervezel a testvérével.
Biztosíthatlak, hogy ő nem lesz ilyen úriember veled, mint én.
Lisa ravaszul nézett rá. – Mennyit ér meg neked, hogy ne beszélgessek el a kis asszisztenseddel?
Végre kibújt a szög a zsákból, hogy mire megy ki ez az egész békülési színjáték. Gabe-et majd' szétvetette a méreg, de még épp hogy vissza tudta fogni magát.
– Zsarolással nálam nem érsz el semmit. Ezt neked kellene a legjobban tudnod. Tudom, miért dörgölőzöl hozzám. Le vagy égve, és a havi apanázsból, amit fizetek neked, a hónap végéig se húzod. Csak hogy tudd, már szóltam az ügyvédemnek. Bíróságra megyek, hogy ezt is elpereljem tőled. Túlságosan nagyvonalú voltam veled a váláskor. Ideje, hogy felemeld a segged, és dolgozz, vagy keress mást, akit kiszipolyozhatsz, én végeztem veled. Lisa felállt, és dühösen sarkon fordult. Úgy kapaszkodott a retiküljébe, mint egy mentőövbe.
– Ezt még megkeserülöd! – sziszegte. Gabe nem válaszolt, nem harapott rá a csalira. Részéről amúgy is befejezte a beszélgetést.
Mikor a nő az ajtóhoz ért, még utánaszólt:
– És Lisa, többé nem jöhetsz be ide. Ne is próbálkozz. Csak jelenetet rendeznél és megaláznád magad mindenki előtt. Szólok a biztonságiaknak, hogy nem teheted be ide többé a lábad, és Eleanornak is, hogy riassza őket, ha az iroda környékén meglát – közölte, majd a hangja fenyegetően elmélyült.
– És ha valaha is Mia közelébe merészkedsz, esküszöm, hogy nagyon, nagyon meg fogod bánni. Megértetted?
Lisa olyan mérgező pillantást vetett feléje, hogy pontosan tudta, minden szó igaz abból, amit eddig róla feltételezett. A seggére vert a vagyonának, és most újra a pénzforrás közelébe akart férkőzni.
– Lám, a nagy Gabe elbukott! Beleszeretett a legjobb barátja kishúgába. Csak nehogy összetörje a szívedet? – szúrt bele még egy utolsót Lisa, aztán felszegte a fejét, hátradobta a haját, és kiviharzott az irodából.
Remélte, hogy most látja utoljára ebben az életben. Már épp Mia keresésére indult volna, amikor egyszer csak bedugta a fejét az ajtón. Intett neki, hogy jöjjön be. Mia az asztalához ment, és letette papírzacskókat. Szó nélkül kivette belőle a szendvicseket, majd a sajátjával visszament az asztalához, leült és csendben evett.
Gabe nézte, ahogy eszik, és közben elővette a beszámolókat, amelyeket még az indulás előtt át akart futni. Elment az étvágya. Lisa vádjai jártak a fejében, nem tudott túllépni rajtuk. Nem tetszett neki, amire célzott, de nem tudta volna határozottan megcáfolni sem az állítását, ez pedig csak még jobban dühítette.
Gabe csendes és merengő volt a New York-Párizs repülőút teljes hossza alatt. De már azóta így viselkedett, hogy Lisa kisétált az irodájából. Mia nem tudta pontosan, mi történt kettejük között, de hallotta, ahogy Gabe utasította az alkalmazottait és a biztonságiakat, hogy soha többé ne engedjék be Lisát az épületbe.
Szófukar volt akkor is, amikor a reptérre mentek. Némán ültek egymás mellett a kocsiban, aztán a felszállás után is, de Mia egyáltalán nem bánta.
Elővette az iPodját, hogy zenét hallgasson, aztán hátradőlt, és behunyta a szemét. Kimerült volt a hétvége után, és hosszú repülőút
meg egy még hosszabb
nap állt előttük. Helyi idő szerint reggel nyolckor szálltak le Párizsban, és ha
most nem tud egy kicsit szundítani, akkor még tizennégy órát kell kibírnia
talpon.Nem is értette, hogy neki miért kellett elutaznia. Főnöke fontos üzletfelekkel készült találkozni – három ingatlanfejlesztővel, akik a legjobb ajánlatokat tették az új párizsi szállodájának megépítésére. Ha minden terv szerint alakul, és sikerül megegyezni az egyikükkel, tavasszal már el is kezdhetik az építkezést. Rajtuk kívül Gabe még helyi befektetőkkel is készült tárgyalni. Neki semmi oka nem volt arra, hogy itt legyen. Biztos volt benne, hogy semmilyen szerepe nem lesz a tárgyalásokon. Csak arra tudott gondolni, hogy valószínűleg Gabe nem akar napokra lemondani a szexről. Nagyjából félúton jártak, amikor elszundikált, még mindig zenét hallgatva. Az első osztály ülései fenségesek voltak, és miután ellazult, már könnyen megadta magát a fáradtságnak. Arra ébredt, hogy Gabe finoman rázza a vállát, és mutatja, hogy állítsa függőleges helyzetbe az ülését. Kivette a füléből a fülhallgatót, és álmosan nézett rá.
– Mindjárt leszállunk – közölte kurtán. Vajon ő aludt egy szemhunyásnyit is? Még mindig ugyanolyan morcosan nézett, mint amikor elhagyták New Yorkot. Ez az út oltári szívás lesz, ha végig ilyen pocsék lesz a kedve.
A gép leszállt, és a reptéri busz kivitte őket a terminálhoz. Egy órába telt, mire átjutottak a vámon és átvették a csomagjaikat, aztán taxiba ültek, és a szállodába mentek.
Mia furcsállotta, hogy a legnagyobb versenytársnál szálltak meg, de Gabe elmagyarázta, hogy tudni akarta, milyen minőségű szolgáltatást nyújtanak, és ennek a legjobb módja, ha kipróbálják ezeket.
Luxuslakosztályuk elfoglalta a legfelső emelet felét. A kilátás lélegzetelállító volt, hatalmas ablakukból épp az Eiffel-toronyra és a Diadalívre láttak rá.
Mia elnyúlt a nappaliban álló széles, kényelmes kanapén. Bár a repülőút felét átaludta, még mindig nyűgös volt. Az utazás mindig ezt tette vele. Csak egy jó forró zuhanyra és egy puha ágyra vágyott, pontosan ebben a sorrendben. De nem tudta, mit tervez még mára Gabe.
Gabe kinyitotta a laptopját, és fél órán át kitartóan pötyögött rajta, mire végre feléje nézett.
– Nyugodtan pihenj, ha szeretnél – mondta.
– Délutánig nincs programunk. Megvacsorázunk, és utána megiszunk valamit pár emberrel itt a lakosztályban. Mindegyikükről elküldtem a fontos tudnivalókat neked e-mailben. Olvasd át, mielőtt vacsorázni megyünk. Hangja ingerülten csengett, és Mia ebből tudta, hogy még mindig rágja valami belül, úgyhogy felkelt a kanapéról, hogy a hálószobába menjen. A hatalmas lakosztályban csak egy hálószoba volt és egy franciaágy. Annyi baj legyen!
Beállt a zuhany alá, és bő fél óráig áztatta magát a forró vízben. Elgémberedett tagjai végre megelevenedtek és a bőre rózsásan bizsergett.
A vacsoráig még több óra volt, és eldöntötte, hogy addig bemagol minden egyes adatot, amit Gabe átküldött neki. Érdekes módon a három legfontosabb ajánlattevő közül, akik a párizsi szálloda megépítésére pályáztak, csak egy volt francia: Stéphane Bargeron, a jól csengő nevű, tehetős párizsi ingatlanfejlesztő. Charles Willis és Tyson „Tex” Cartwright viszont mindketten amerikaiak voltak, európai érdekeltségekkel.
Charles volt a fiatalabb. Jóképű, egyidős Gabe-bel, talán picit idősebb. Az apja halála után ő örökölte meg a családi vállalkozást, és bizonyítani akart. Éhes volt a sikerre, és Gabe ezért különösen kedvező ajánlatra számított tőle. Charlesnak szüksége volt erre a projektre, hogy megerősítse cégénél a vezetői pozícióját, és hogy még több jelentős beruházáshoz juthasson általa.
Tyson Cartwright, a negyvenes texasi milliomos régi vágású üzletember volt. Saját erejéből, a semmiből építette fel cégbirodalmát. Lenyűgöző volt a története, és Mia már sokat olvasott rőla. Jóformán tinédzserkora óta keményen dolgozott a sikerért. Húszévesen megalapította a saját építési vállalkozását Texasban, onnan terjeszkedett egészen Európáig. Igazi amerikai sikersztori volt az övé: kemény munkával elérte, hogy megvalósítsa az álmát. Stephane Bargeronról keveset tudott, csak azt, hogy egyike a sok Bargeronnak, akik a családi vállalkozásban dolgoztak. Őt küldték, ha smúzolni kellett, míg az apja és a bátyjai elvégezték a munka dandárját. Ő volt a vállalat nyelve, az apja meg az esze. Vacsora után mindhárman hivatalosak voltak egy italra a lakosztályukba. Mia nem tudta, milyen minőségben kell majd jelen lennie Gabe oldalán, de négy kivételesen sármos férfit már csak el tud szórakoztatni, nem igaz? Már tudta, amit tudnia kellett, úgyhogy nem akarta az idejét azzal tölteni, hogy ezt ismételgeti. Kár lett volna a jól megérdemelt sziesztáért.